Ízelitő

A kisbírói tevékenységemet látva ismerőseim többször kértek arra, hogy vállaljak vőfélyi szerepet a lakodalmukon, de sokáig vonakodtam. Ha ugyanis a színpadon mint kisbíró elrontom a szövegem, legfeljebb egy jót röhögnek rajta. Vagy ha elbotlom tánc közben, na bumm, semmi gond. De ha a menyasszony megorrol az elrontott szövegért! Na az a gáz. De addig piszkálgattak, míg végül lassan egy évtizede csak belevágtam.

Mivel személyemhez és elveimhez a hagyományos lakodalmi szokások jobban közelebb állnak, ezért azt szeretem, ha táncol a násznép. Hiszen régen az emberek mulatni mentek a lakodalmakba. Ezért hagyjuk őket táncolni, mulatni, a vőfély irányítson, akkor produkálja magát és akkor játszasson, ha azzal javítja a hangulatot. A lakodalom a fiatal párról szóljon, ne a vőfélyről. (Láttam már olyan videót, ahol a vőfély bemutatott egy táncot, a főasztalnál ülők meg unott képpel nézték. Ez minek?) Természetesen ha az ifjú pár kéri, akkor úgy állítjuk össze közösen az est menetét, hogy több is játékra jusson idő.

Jelenleg próbálom szerkesztgetni az ún. demo felvételemet. Ez azért is nehéz, mert nem szeretem visszanézni magam.  A partnerek oldalon említett videós kollégák honlapjain több olyan felvétel található, amelyik álalam vezényelt lakodalom összefoglalója. Akit érdekel megtekintheti a

Harmadik gyermekünk születése előtt vittem magammal életem párját is (tévedések elkerülése végett: ő a feleségem), aki egyrészt sofőrködött, másrészt vigyázott rám, harmadrészt vele imádtam táncolni, negyedrészt és legfőképpen ha kérték, gyönyörűen éneklte a menyasszonybúcsúztatót. (És akkor azt sem nekem kellett mondanom!) Ha a kedves látogató nem kapcsolta ki a honlapon a hangot, akkor most őt hallhatja énekelni, egy néptáncos koreográfiám zenei összeállításában. (Sajnos a felvételről az első néhány hang lemaradt.) Ma már a gyerekek miatt csak akkor jön velem, ha messzire kell mennem, vagy ha külön kérik, hogy ott legyen.

A szövegkönyvem leginkább a bodrogközi Cigánd falujának (ó, pardon, már város) hagyományára épül. Csak néhol próbáltam modernizálni, de szerintem, a jón ne akarjunk változtatni. Az esemény alatt egyébként szintén e település népviseletében vagyok, mint a képtárban látható.

Alapelvem egyébként: ha a vőfélynek sokat kell dolgozni, akkor vacak a zenekar. Ha játékot kell elővenni, akkor baj van a násznéppel. (Persze azért ha túl sok az "üres" idő, akkor én is megdolgoztatom a fiatal párt ) Ha elő kell venni a karaokét, na akkor már megette a fene az egészet. (Persze lagzija válogatja, van ahol mindennek a fordítottja is igaz.)

Bár még nem került rá sor, de ha valamelyik ifjú pár igényt tart rá, akkor szívesen tanítok nekik táncot is a nagy nap előtt!! Szükség esetén akár az egész násznépnek is. Történt már olyan is, hogy a vőlegény holland rokonságának a lagzi közben tartottam táncházat, magyar néptáncokból.

2009: A nyarat sikerült betábláznom. Május 30-án kezdek, és a nyáron összesen 1 szabad szombatom van. Arra a napra a drága kicsi feleségem már nem enged semmilyen elfoglaltságot bevállalni.

 2010. Az idei év a "szocpolos" házbővítésé. Vagyis hétközben falazok, hétvégén bulizok. Mint a naptáramban látható, akadnak még üres szombatjaim, úgyhogy csak tessék, csak tessék, még lehet jelentkezni, gyerünk fiatalok házasodni! 

2011. Az eddigi legtöbb lagzit vállaltam a szezonban.  2012-re vannak még szabad napjaim, úgyhogy csak ismétem magam: fiatalok, tessék házasodni. Ja, és engem hívni vőfélynek.

Mivel megkértek rá, elvállaltam. Ceremóniamester egy esküvőn. Számomra érdekes módon könnyebb volt mint a vőfélykedés, hiszen mindent prózában kellett elmondanom. A felszolgálók illetve a vacsora irányítása ugyanúgy történik, mint ahogyan vőfélyként teszi az ember, csak a különböző programok előtt az információt nem a hagyományok szerint megírt versekben, hanem saját magam által szerkesztett prózai szövegben közöltem a vendégekkel.

Tehát aki úgy gondolja, hogy az ő vendégei nem szeretnék a hagyományos, kalapos, csizmás, verselős esküvő levezénylést, azok ceremóniamesterként is számíthatnak rám.

Megosztás

Link: